A magyar név megint szép lesz... Afrikában is

Dr. Becsey Zsolt külgazdasági államtitkár a Gazdasági Rádióban július 22-én elhangzott riportjában Afrikát, mint lehetséges és kivánatos gazdasági célpontot nevezte meg, megemlitve a 70-es 80-as évek gazdasági egyűttmükodésének jó emlékét főként a Maghreb országokban, valamint az egykor nálunk végzett s ma már hazájukban vélhetően magas beosztásokban lévő diákok lehetséges szerepét! Ezeket az utóbbi években számos civil szervezet megfogalmazta már, többek között az Afrikai-Magyar Egyesület is. Erről a témáról kérdeztük Balogh Sándort, az Egyesület elnökét.

 

Afriport: Mi a véleménye a Dr. Becsey Zsolt államtitkár úr által elmondottakról?

BS: Végre, végre, végre!

Afriport: Ez pontosan mit jelent?

BS: Azt jelenti, hogy örömmel tölt el, hogy végre az általam, s más Afrikát értő ember által oly sokszor szajkózottak végre eljutottak a döntéshozók füleihez, s reméljük beépülnek a hivatalos állami gazdaságpolitikába.

Afriport: Mik is ezek pontosan?

BS: Először is, hogy Afrikát nem szabad érdemtelenül elfelejtenünk, hisz a 2004-es az Europai Unióba történő belépésünk óta Afrika már déli szomszédunk, tehát egyáltalán nem egy távoli ködös kontinens, s ezen a földrészen már több mint egymilliárd ember él! S ha ez az egymilliárd ember, bármily szegény is, ha csak napi átlag 2 dollart költ, az napi kettö milliárd dollár, vagyis évi közel 800 milliárd dollár ( kb 2000.000.000.000.000, azaz kettöszázezer-milliárd forint !), ami kb 20-szorosa annak amit a világ segélyként évente Afrikába küld! Sarkozy, francia elnök szerint Afrika lesz a következö 20 évben a világgazdaság motorja.

Másodszor:

A rendszerváltásig sok ezer magyar szakember dolgozott Afrika számos országában, akik Magyarország, a magyar szakértelem hírét az egekbe emelték, amit ma is őriznek, bár természetesen egyre halványuló fénnyel a fogadó országok szakemberei. Ezt a szakmai hirnevet nem csak a magyar kint dolgozó szakemberek fényesitették, hanem az a több tízezer nálunk tanult afrikai diák is, akik a magyar oktatás hírét szerte vitték a fekete kontinensen, s akik Magyarországot azóta is második hazájuknak tekintik! Akik ma már hazájuk döntéshozóiként elképedve ülnek minisztérimi, nagyvállalati irodáikban, és nem értik választott hazájuk miért nem él azzal a lehetőséggel, amit az ő létük jelent, miért tagadja meg tőlük még a vízumot is, ha netalán maguk szeretnék megtenni a gazdasági-, kultúrális kapcsolatok újrafelvételének első lépéseit. Nem értik, hogy míg mások tolonganak, sorban ülnek irodáik várószobáiban mi még az afrikai fővárosokban önszerveződő Magyar Kluboknak igért magyarnótás cd-ket sem küldjük el. Nem értik, de várnak, de meddig még?

Harmadszor:

A világgazdasági válság rámutatott, hogy jelenlegi, főként európai gazdasági kapcsolataink mellé szükség van alternatív piacokra, hisz Ázsiában, Afrikában kialakult, vagy kialakulóban van az a középréteg, aki már megnézi mire költ, s a minőséget keresi.. de mi legyintünk ezkre a piacokra, legyintünk a világválság ellenére is kiugró gazdasági mutatókra, mondván: na ja, de milyen bázison.. s elfelejtjük, hogy 20-30 évvel ezelőtt ugyanígy fitymáltuk Kínát, s Ázsia más akkor fejletlen országait..

Elfelejtjük, hogy megkeresésék jönnek egyre gyakrabban: Szudánnak vetőmag kellene, Egyiptom gabonát vásárolna, hisz maga nem tudja megtermelni szükségleteit. Nigéria mezőgazdasági technológiákra, magyar szakemberekre áhítozik, épp a napokban tartózkodik egy nigériai delegáció itt azzal a feltett szándékkal, hogy addig küzd, míg valaki komolyan szóba nem áll vele, hisz hiába a hosszú ideje tartó, de kitartó abujai nagyköveti bábáskodás, hiába a sokszereplős monstre egyeztetés, hiába az erre szánt nigériai pénz, a konkrétumokra még várni kell...

Mint látható, elmegyünk saját lehetőségeink mellett, sőt, ha a fenti szereplők valamelyikének kitartó munkálkodása hatására ránk veti magát egy már kidolgozott projekt, azt is levetni igyekszünk, hisz kit érdekel Afrika?!

Afrika mindenkit érdekel rajtunk kívül, az amerikaiakat, az európaiakat (Szlovákia, Csehország, Bulgária nem bezárja képviseleteit, hanem új követségeket nyit, no nem a vízumkiadás megkönnyítése okán, hanem a gazdaság térnyerés elősegítésére), a kínaiakat (őket persze a nyersanyag okán), a dél-amerikaiakat, csak minket nem. Csak egy példát említenék: csak Nairobiban a svéd nagykövetségen 12 gazdasági diplomata van, miközben Magyarország 3 fekete-afrikai követségén összesen 6 diplomata küzd a vízumkérőkkel, s egész Afrikára, egymilliárd emberre 1 (EGY) kifejezetten gazdasági diplomatát tart fent Magyarország, őt is Algériában! Pedig Afrikában állami szerepvállalás nélkül nehéz üzletelni, nehéz "fajsúlyt" mutatni.

S ha Dr. Becsey úr nyilatkozata az általam leírtak pozitív irányú megváltozásának ígérete, az állam hozzáállása megváltozásának kezdete, akkor ez engem végtelen örömmel tölt el, hisz civil szervezetként megalakulásunkkor többek közt ezt tűztük zászlónkra, s hiszem, nem hiába folytattuk donquijote-i harcunkat!

Afriport: Köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánunk az Afrikai-Magyar Egyesületnek!

BS: Én köszönöm a lehetőséget és kívánom, hogy sok magyar vonatkozású afrikai sikerről tudjanak beszámolni a jövőben!

Riporter: Kisvárdai Balázs - AfriPORT