Az afrikai “kis tigris” ugrani készül – megújuló energia és magyar lehetőségek Marokkóban

Alig néhány éve még Afrikával együtt sokan temették (vagy éppen csak sajnálták) Marokkót, a legnyugatibb afrikai arab országot, amely energiaszükségletének mintegy 94 %-át behozatalból, ezen belül pedig fosszilisekből – szénből és szénhidrogénekből – az igény 100 %-át importból fedezi.

A függetlenség elnyerése után Marokkóban (is), mint sok más afrikai országban korszerűtlen és pazarló, importra támaszkodó és zömében szigetüzemben működő nehézolajos (pakura és szén alapú) energiarendszer szolgálta ki az ipari, és kisebb részben a városi igényeket, míg a vidék elektrifikációjára nem igazán futotta .

Az áttörést II. Hasszán király politikája jelentette, aki az infrastruktúrára, ezen belül a vízerőművekre helyezte a hangsúlyt, melyekből mintegy 120 épült, de korai halála (1999-ben) kis híján megakasztotta a folyamatot. A gondokat növelte, hogy az 1975–ös Nagy Zöld Menetben (újra) birtokba vett Spanyol-Szahara mintegy 1000 km hosszban igényelte az alapvető infrastruktúra fejlesztését, hiszen a gyarmatosítók csak néhány fontosabb ponton épitettek ki áram- és vízszolgáltatást.

Utóda – fia, VI. Mohammed, a jelenlegi uralkodó – azonban lendületesen (és talán még bölcsebben is) folytatta apja országépítő munkáját, hiszen nagyon jó érzékkel lépett be az ezredfordulón a megújuló európai energiaéhség enyhitésébe, amikor Németországgal aláirta az akkor elképzelhetetlenül nagy áttörést jelentő DESERTEC programot. A németek 2000 MW szél- és 2000 MW naperőmű telepitését ígérték (és tervezték is finanszírozni mintegy 10 milliárd euróval) és gőzerővel neki is fogtak a programnak, amelynek egy európai exportirányát és egy, az észak-afrikai országokat átfogó ágát is megtervezték. (A programot akkor magam is sokat kritizáltam, mivel nem Afrika saját igényeire, hanem az Unió hisztérikus zöldpárti REN-törekvéseire támaszkodott, és a kontinens egy újfajta energetikai „ újragyarmatositását „ vetitette előre a teljes termelt energia kivitelével. A berendezések Németországban készültek, és még a távfelügyelet, javítás is német kézben maradt volna).

Csakhogy a DESERTEC program 2014-ben abortálódott (de érdekes módon ez nem Afrikában, és főleg nem Marokkó miatt történt!), hiszen kiderült hogy a németeknek (sőt az Unió egészének) megújuló áramfeleslege van az „offshore" szélerőparkok és egyéb REN-programok eredőjeként. Mivel itt a fejlesztés, sőt az épités is már javában folyt, igy könnyű szívvel (némi pénzzel és a tervekkel) a németek magára hagyták Marokkót, aki ebből is profitált.

Bár az Unió – így aztán a német támogatást nélkülözve – azóta is késlekedik a gibraltári Afrika-Európa „ áramfolyosó„ jelentős bővitésével, Marokkó a meglévő két, tenger alatti kábelen időközben már megkezdte az európai exportot.

Nézzük, mi történt a belső piacon. Az energiahatékonyság jegyében két jelentős lépést tettek. Bevezették (anyagilag ösztönözték) az áramtakarékos izzók használatát, és mindeközben 15 év alatt 100 %-os (!) lett az országos áramellátás, azaz a vidék elektrifikációja. Igaz, ez kisfeszültségen valósult meg, de modern közvilágítással együtt épült ki, és ez jelentősen javította az emberek közérzetét, növelte (volna) az összfogyasztást. Mivel az óraátállítást is bevezették ezzel egyidőben, összességében mára már közel 1000 MW teljesítményt képesek megtakarítani, ami a beépített összerőművi kapacitás mintegy 12 %-a!

Ugye ez egy fél magyar „Paks„ teljesitménye, azaz ezt itt ki sem kell építeni.

A hatékonyság további növelését szolgálja az idén életbe lépő új építési szabvány is, amely az épületekre, ezen belül a hűtés-fűtésre fogalmaz meg új feladatokat.

De Marokkó ezen sikerek mellett sem pihent meg, és a bölcs marokkói (Mátyás) király a felmért 200 szélpark-helyszínből már két tucatot beindított 30-300 MW-os farmokkal (érdemes megjegyeznünk, hogy Magyarország összes beépitett szélerő-kapacitása 330 MW).

Most pedig tessenek megkapaszkodni. Amit nem igazán figyeltünk, hogy itt az ország 3000 km-es tengerpartján napi 24 órás szél van, azaz a szélkerekek (az északi-tengeri sokkal drágább fejlesztésekhez hasonlitva) „base-load", azaz alaperőmű üzemmódban ontják (ontanák) a megújuló energiát. Na, ezzel tessék versenyezni, hiszen ha a megfelelő logisztika megépül, Marokkó már 4-6 HUF/KW áron is szállíthat REN-t Európának.

Persze, hibák azért itt is vannak, hiszen miközben kibontakozik a bőség, két fontos elem lemaradásban van.

A gerinchálózat még zömében 220 KV-os feszültségen dolgozik, pedig a 750 vagy akár 1200 KV-os gerinc is elkelne, különösen egy Észak-Dél áramkorridorban Madrid és Dakar, valamint Nyugat – Kelet irányban Rabat és Kairó között. Mi otthon éppen lefokozzuk (440 KV-ra degradáljuk) a 750 KV-os európai csúcstartó KGST-távvezetékünket a fantázia hiányában, pedig azon a tapasztalaton és referenciával az OVIT itt építhetne akár ezer kilométereket is!

unnamed

Jelentős probléma az áramtárolás teljes hiánya (na, itt sajnos kezet foghatunk Marokkóval), hiszen a (kis) vízerőművek nem erre épültek, és mivel az elosztó hálózat is rugalmatlan, a szélkerekek egy része csúcsidőn kívül kiszabályozásra leáll.... Gazdag Afrika.

A Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ (HTCC) és a Marokkói Magyar Üzleti Tanács (CAMH) képviselőjeként a napokban mutattam be egy megoldási javaslatsort a marokkói kormány egyik nyugalmazott tisztviselőjének és néhány partnercégnek a fenti, REN-t érintő problémákra, hiszen ezek leküzdésével Marokkó behozhatatlan előnyre tesz/tehet szert nemzetközi szinten is.

Időközben ugyanis – tőlem, a marrákesi HTCC-háztól mindössze 160 km-re – megépült az Atlaszban a földrész első SHC technológiás – napkoncentrátoros – erőműve (El Noor I.) is, amely 300 MW-os első blokkjával újabb jelentős REN-kapacitást jelent – és ebből további kettő épül még 2020-ig. Így aztán reális az a marokkói célkitűzés, hogy 2030-ra Marokkó akár az energiaszükségletének 40%-át REN–vel állitsa elő, sőt az össznemzeti áramtermelő kapacitásnak – ami addigra már a 10.000 MW-ot is meghaladja – a 10 %-át exportálja.

Nincs megállás! Jönnek a biogázerőművek is – amelyet a párizsi klímakonferencián is bemutattak, és ugye idén a COP 22-nek Marrákes lesz a házigazdája – és szemétből, szennyvízből is REN-t gyártanak (mi meg el akarjuk égetni a budapesti szennyvíziszapot?).

Szóval az afrikai " kis tigris", Marokkó ugrani készül, hiszen az USA bemutatta a világnak alig pár éve, hogy olcsó (pala)gázzal – amit kritizálni lehet, de elhagyni nem – a gazdasága hogyan épül újjá, miközben Marokkó REN-nel, azaz az aktív klímavédelemmel és nagyjából fele költségszinten teszi az afrikai földrészen (de Európa kapujában) ugyanezt!

unnamed-1

És akkor még nem szóltunk a király fantasztikus víziójáról, a Zöld Marokkó tervről, melynek keretében Marokkóban tudatos zöldítés folyik immár több éve. Ebben kivánunk mi, magyarok is szerepet vállalni az új hibridünkkel (a Smaragdfával) és olyan víztakarékos magyar termékkel (szabadalommal) és technológiával , amely a sivatagot is meghódíthatóvá teszi. Adtunk már golyóstollat, generátort és atombombát a világnak, most legújabb dolgainkkal talán a legfontosabbat, a zöldítést, a ZÖLDET, a béke színét és a fenntarthatóságot szolgálhatjuk!

Ha bővebbet szeretnél hallani Marokkóról, vagy akár be is kapcsolódni a programokba, akkor a 23. Nemzetközi Energia és Innovációs Fórumon, 2016 február 17-19-én Visegrádon (www.foenergetikus.hu) Prof. Dr. Steier József tart erről előadást , illetve érdemes előjegyezni a 2. Budapesti Sahara Scientists Summit-ot (2016 május 20-21), melyet a Magyar Afrika Társasággal és a BKIK-val közösen rendez a SUNWO Zrt (www.sunwo.eu).

Addig is várjuk a Marokkó iránt érdeklődő üzletemberek jelentkezését a HTCC Marrakech égisze alatt This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen!

Prof. Dr. Steier József

http://www.globoport.hu/144881/az-afrikai-kis-tigris-ugrani-keszul-megujulo-energia-es-magyar-lehetosegek-marokkoban/